Paulo Coelho – Házasságtörés

Könyvek:  Főkönyvmoly
Paulo Coelho – Házasságtörés

Fülszöveg

Fülszöveg: Sokszor elgondolkodtam, hogy miért cserélnek nemi szerepet az írók-írónők? Miért ír az író úgy, mintha nő lenne, vagy az írónő, mintha férfi lenne? Miért nem marad meg az író(nő) az ő identitásánál?
És elgondolkodom most ennek a regénynek az elolvasásánál is. Mert tényleg, nagyon érdekes a téma: az örök szerelem, annak minden édességével, boldogságával, mennyekbe emelő képességével, de a viszonzatlan szerelem keserűségével, boldogtalanságával és összezúzó képességével együtt. Illetve, miképpen arra a címből is következtetni lehet, a házasságtörés dilemmájáról, a lelki-erkölcsi oldaláról.
De mindegyre felmerül bennem a hitelesség kérdése: tényleg így élné ezt meg egy nő is, miképpen Coelho ezt leírta? Illetve a hasonlelkű (ha lehet ezt így mondani, mert ugye mindenkinek más és más a halhatatlan lelke) nők többsége?
Hát én mint férfi, ezt nem tudom eldönteni, de azért kíváncsi lennék a női véleményekre....

És akkor álljon itt a hivatalos fülszöveg:
A harmincas éveiben járó Linda megbecsült feleség, odaadó anya és ambiciózus újságíró. Szerencsés és sikeres nő, akinek mindene megvan: szerető férj, gyerekek, család, gazdagság. Belül mégis szorong, depressziós és a mindennapjaiban rendkívül boldogtalan. A rutint és a kiszámíthatóságot, amelyek eddig biztonságot nyújtottak számára, hiányként éli meg, a szabadság hiányaként. Börtönnek érzi harmonikus életét, majd ennek rabságából mély apátiába süllyed. Ebből rántja ki egy izgalmas, régi-új kapcsolat, egy népszerű politikus személyében. Linda egyszerre szembesül a szenvedély felszabadító érzésével és a választás kényszerével. Élete sorsfordulóhoz ér. A világ első számú bestseller írójának legújabb műve elementáris erejű provokáció. Paulo Coelho érzékeny figyelemmel, de könyörtelen őszinteséggel mesél szabadsághiányról, az élmények erejéről, elkövetett bűnökről, azok szükségszerű következményeiről. A brazil mester felismerése hátborzongató: a házasságtörés az emberi természet legpontosabb metaforája.
Idézetek a könyvből:: … mire vágynak az emberek az életben?
– Ez könnyű. Arra, hogy kifizessék a számláikat. Hogy vegyenek egy olyan házat, mint az enyém vagy a tiétek. Hogy legyen egy kertjük fákkal, és vasárnap náluk ebédeljenek a gyerekek és az unokák. Hogy nyugdíjas korukban körbeutazzák a világot
***
Ha szeretünk valakit, nem elégszünk meg azzal, hogy megismerjük a lelkét: azt is tudni akarjuk, milyen a teste. Kell ez? Azt nem tudom, de azt tudom, hogy az ösztön ezt diktálja. És nincs megszabva, mikor kell megtörténnie, és szabályok sincsenek, amelyeket be kell tartani. Nincs jobb dolog, mint egymás felfedezése, amikor a tartózkodás átadja a helyét a merészségnek, és a halk nyögések kiáltássá vagy káromkodássá fajulnak. Igen, káromkodássá – nekem valamiért óriási szükségem van rá, hogy tiltott, „mocskos” szavakat halljak, miközben bennem van egy férfi.
Ezekben a pillanatokban felmerülnek az örök kérdések: „Nem nyomlak nagyon?” „Gyorsabban vagy lassabban csináljam?” Ezek a kérdések mindig rosszkor jönnek, zavaróak, de a kezdeményezéssel, a megismeréssel és a kölcsönös tisztelettel járnak. Nagyon fontos, hogy a tökéletes együttlét felépítése közben beszéljünk egymással. Különben csak néma és hazug frusztráció lenne az egészből.
Aztán jön a házasság. Próbálunk továbbra is ugyanúgy viselkedni egymással, mint az elején, és sikerül is – nekem az első terhességemig sikerült, ami elég hamar jött. És hirtelen rádöbbenünk, hogy minden megváltozott.
***
Hagyd, hogy néha elragadjon az éjszaka, nézd a csillagokat és engedd, hogy megrészegítsen a végtelenség érzése. Az éjszaka, a maga minden sötétségével, egyben út is a megvilágosodás felé. Az éjszaka, melynek misztériumai közelebb visznek minket Istenhez, olyan, akár a sötét kút, melynek a legmélyén szomjoltó víz van: fekete árnyaiban valahol ott rejlik a láng, amely
fellobbanthatja a lelkünket.
***
A férfiak génjeiben benne van a hűtlenség. A nő akkor hűtlenkedik, ha nincs benne elég önérzet, és a testével együtt kicsit a szívét is odaadja. Ez már valódi bűn. Rablás. Rosszabb, mint egy bankrablás, mert ha egyszer kiderül (és mindig kiderül), gyógyíthatatlan sebeket ejt az egész családon. A férfi részéről csak egy „buta botlás”. A nőnek spirituális gyilkosság, mindazoknak a meggyilkolása, akik támogatják, akik anyjukként vagy feleségükként szeretik.
***
amióta eltávolodtunk Istentől, létünk összetört darabokból áll. Próbáljuk összerakni, keressük az egységet, de nem találjuk a visszautat, így aztán állandóan elégedetlenek vagyunk. A társadalom tiltásokat és törvényeket alkot, de ez nem oldja meg a problémát.
Könnyűnek érzem magam, mintha máshogyan érzékelném a dolgokat. Látom a szemében: tudja, miről beszél, mert ő is keresztülment rajta.
– Volt egy páciensem, aki mindig impotens lett, amikor a szeretőjével találkozott. Mégis nagyon szeretett együtt lenni vele, és a nő szintúgy
***
Aki azt mondja, hogy „a szeretet elég”, az hazudik. Nem elég, és soha nem is volt az. Az a baj, hogy az emberek hisznek a könyveknek és a filmeknek – a tengerparton kézen fogva sétál egy pár, nézik a naplementét, mindennap szenvedélyesen szeretkeznek az Alpokra néző, szép szállodákban.
A férjem és én ezen mind túl vagyunk, de a varázslat mindössze egy évig tart, legfeljebb kettőig. Aztán jön a házasság. A közös ház kiválasztása és berendezése, a majdani gyerekszobák megtervezése, a csókok, az álmok, a pezsgőbontás az üres szobában, amely hamarosan olyan lesz, amilyennek elképzeltük – minden a helyén van. Két év múlva már meg is születik az első gyerek, a
házban nincs elég hely semminek, és ha még hozzáépítünk valamit, úgy tűnik, mintha hivalkodni akarnánk, és mintha állandóan régiségeket vásárolgatnánk és tisztogatnánk, (hogy aztán az örököseink potom összegért eladják őket, és azok végül a Plainpalais-n végezzék).
Háromévi házasság után az ember már pontosan tudja, mit akar és gondol a másik. A bulikban és a vacsorákon kénytelenek vagyunk végighallgatni ugyanazokat a történeteket, amelyeket már százszor hallottunk, és mindig úgy kell tennünk, mintha meglepődnénk, kivéve mikor meg kell erősítenünk őket. A szexből kivész a szenvedély, inkább kötelező jellegűvé válik, így aztán egyre ritkább is lesz. Rövid idő alatt heti egy alkalomra csökken – vagy még annál is kevesebbre. A nők a barátnőiknek a férjük csillapíthatatlan étvágyáról beszélnek, ami szemenszedett hazugság. Ezt mindenki tudja, de senki nem akar lemaradni a többiek mögött.
Aztán eljön a házasságon kívüli kapcsolatok ideje is. A nők beszámolnak – igen, beszámolnak! – a szeretőjükről és annak telhetetlen mohóságáról. Na, ebben már van némi igazság, mert az esetek többségében az egész csak a maszturbálás elvarázsolt világában zajlik – ami nagyjából annyira valóságos, amennyire azoknak a világa, akik mertek kockáztatni és hagyták, hogy az első
szembejövő férfi elcsábítsa őket, függetlenül az illető érdemeitől. Drága ruhákat vásárolnak, és szerénységet színlelnek, miközben több érzékiséget sugároznak, mint egy tizenhat éves tinilány – azzal a különbséggel, hogy a tinilány tisztában van a hatalmával.
Aztán eljön a beletörődés ideje. A férj egyre kevesebbet van otthon, beleveti magát a munkába, a nő pedig a szükségesnél többet foglalkozik a gyerekekkel. Mi most ebben a fázisban vagyunk, és hajlandó vagyok bármit megtenni, hogy ezt megváltoztassam.
A szeretet önmagában nem elég. Bele kell szeretnem a férjembe.
A szerelem nemcsak egy érzés: művészet. És mint minden művészethez, nem elég az ihlet, rengeteg munka is kell hozzá.
***
Nézem az embereket, akik jönnek és mennek, és mindannyian nagyon belemerülnek a saját kis világukba, amely olyan apró, hogy belefér egy mobiltelefon képernyőjébe – nem csoda, hogy nem tudják levenni róla a szemüket és a fülüket.
***
A féltékenység az az érzés, amely azt súgja nekünk: „mindent elveszíthetsz, amiért annyit küzdöttél”. Minden másra vakká tesz, mindenre, amiben örömünket leltük, a boldog pillanatainkra és az olyankor még tovább mélyült kötelékeinkre. Hogy képes a gyűlölet mindent eltörölni? Egy házaspár egész történetét semmivé foszlatni?
***
Álmodni nem olyan könnyű, mint hinnénk. Éppen ellenkezőleg. Veszélyes is lehet. Amikor álmodunk, hatalmas energiákat indítunk útnak, és tovább nem rejtegethetjük magunk elől az életünk valódi értelmét. Amikor álmodunk, azt is eldöntjük, mekkora árat fizetünk érte.
Most. Minél tovább halogatom, annál nagyobb szenvedést okozok mindkettőnknek... – Amikor kergetünk egy álmot, annak mindig ára van. Lehet, hogy a szokásainkról kell lemondanunk érte, lehet, hogy más nehézségeken kell keresztülmennünk, az is lehet, hogy csalódnunk kell. De nincs az az ár, ami túl nagy volna egy olyan ember számára, aki nem élt. Mert ez az ember egy napon visszatekint, és hallja, ahogy a szíve azt mondja: „elpazaroltam az életem”.
***
csak az Igaz Szeretet ér fel bármely más szeretettel ezen a világon. Ha mindenünket odaadjuk, nincs többé mit veszítenünk. És akkor eltűnik a félelem, a féltékenység, az unalom és a szürke hétköznapok, és csak az üresség fénye marad meg, amelytől nem félünk, amely közelebb visz minket a másikhoz. A fény, amely mindig változik, és ez teszi széppé, meglepetésekkel telivé – ha nem is mindig olyanokkal, amelyeket vártunk, de olyanokkal, amelyekkel együtt tudunk élni.
Aki bőségesen szeret, az bőségesen él. Aki örökké szeret, az örökké él. Az Örök Élet a Szeretet velejárója.
Miért akarunk örökké élni? Mert szeretnénk még egy napot együtt tölteni azzal, akit szeretünk.
Mert szeretnénk még együtt lenni azzal az emberrel, aki megérdemli a szeretetünket, és aki úgy szeret minket, ahogy szerintünk megérdemeljük.
Mert élni nem más, mint szeretni.
***
Ez kell, hogy legyen a célunk az életben: megtanulni szeretni.
Az élet ezernyi lehetőséget kínál a tanulásra. Minden nőnek és minden férfinak, élete minden napján lehetősége van rá, hogy átadja magát a Szeretetnek. Az élet nem hosszú vakáció, hanem állandó tanulás.
És a legfontosabb lecke: megtanulni szeretni.
Egyre jobban szeretni. Mert eltűnnek a nyelvek, a próféciák, az országok, és az utca, ahol lakom, a villanyoszlopok, ez a ház, a nappali bútorai… és eltűnik az én testem is.
De egy dolog örökké megmarad az univerzum lelkében: a szeretetem. A hibáim ellenére, a rossz döntéseim ellenére, amelyek szenvedést okoztak másoknak, és minden olyan pillanat ellenére is, amikor azt hittem, hogy nem létezik.
Osztályozás (1-10) : 10

Vélemény, idézetek

Kapcsolat

>>> Jelentkezz be a kapcsolat adatok megjelenítéséhez <<<

Nem küldhetsz hozzászólást!