Elif Shafak - Az építészinas

Könyvek:  Főkönyvmoly
Elif Shafak - Az építészinas

Fülszöveg

Fülszöveg: A ​modern Seherezádé, a legnépszerűbb török írónő legújabb története – egy kisfiúról, aki tizenkét évesen elefánthajcsárnak kerül a híres és hírhedt Hürrem szultána udvarába.

"- Mondd meg nekem, mi lenne a megfelelő ajándék egy olyan embernek, akinek mindene megvan?
– Egy elefánt, nagyságos uram. A Föld legnagyobb állata."

A helyszín Isztambul, az időpont a tizenhatodik század. Tizenéves potyautas érkezik hajón a városba, különleges ajándékot hoz Szulejmán szultánnak. A kisfiúnak nincs senkije és semmije, csak Csota, a ritka és értékes fehér elefánt, amelyet a szeráj, vagyis a palota állatkertjébe szántak. Így kezdődik a kis Dzsihán eposzi léptékű története, amelynek során egyszerű szolgából a szultáni udvar előkelőségei közé emelkedik. Megismerkedik ármánykodó udvaroncokkal és hamis barátokkal, vándorcigányokkal, állatszelídítőkkel és a gyönyörű, pajkos Mihrimah hercegnővel. Csota hátán eljut az Oszmán Birodalom legtávolabbi sarkaiba, és ott lesz Szigetvár ostrománál.

Egy napon felfigyel rá a szultán főépítésze, Szinán mester, és ez a véletlen találkozás nagyot fordít Dzsihán sorsán.

Az építészinas színpompás kaleidoszkóp, benne vannak az Oszmán Birodalom illatai, hangjai, csodái és mindenféle lakói abból az időből, amikor a nyüzsgő Isztambul volt a világ közepe. Elif Shafak lebilincselő, egzotikus meséje rabul ejti az Olvasót, és nem ereszti el a legutolsó oldalig.

Vélemény, idézetek

Néhány szép idézet a könyvből:

 

"Miközben elérhetetlen álmokat hajszolunk, és
neheztelünk az életre, mert megtagadja tőlünk az ajándékait, akadnak
emberek, akik úgy támogatnak minket az utunkon, hogy közben nem
vonják magukra a figyelmet. Csak adnak, és nem várnak semmit
viszonzásul."

***

"A kövek tükröződnek a vízben. Isten tükröződik
az emberekben. A szerelem tükröződik a csalódásokban. Az igazság a
történetekben tükröződik. Élünk, dolgozunk és meghalunk ugyanaz alatt a
láthatatlan kupola alatt. Szegények és gazdagok, muszlimok és megkereszteltek,
szabadok és rabszolgák, férfiak és nők, szultán és elefánthajcsár, mester és
tanítványa… Azt hiszem, a kupola az egyetlen olyan alakzat, amely alatt
mindannyian megférünk. Itt minden különbség eltűnik, és minden egyes hang
örömé vagy bánaté, egy mindenkit átölelő, néma szeretetfelhővé válik..."


Kapcsolat

>>> Jelentkezz be a kapcsolat adatok megjelenítéséhez <<<

Nem küldhetsz hozzászólást!