Léo Taxil - A szórakoztató Biblia

Könyvek:  Főkönyvmoly
Léo Taxil - A szórakoztató Biblia

Fülszöveg

Fülszöveg: Taxil Léo francia író, a régi ateista hagyományok, a nagy felvilágosítók méltó örököse. Már fiatalon bekapcsolódott az ateista mozgalomba. XIII. Leo pápa egyik körlevele után nyilvános bűnbocsánatot tartott és visszatért a katolikus egyházba. Ekkor Diana Vaugham címen a szabadgondolkodókat támadó könyvet írt. XIII. Leo pápa személyesen magánkihallgatáson is fogadta. 1897 tavaszán jelentette be, hogy megtérése nem volt őszinte, 12 éven keresztül csapta be az egyházat és a pápát, akinek csalatkozhatatlansága 1870 óta elfogadott hittétel. 1897 nyarán adta ki a Szórakoztató Bibliát, ezt a szellemes olvasmányt.
Idézetek a könyvből:: Ezen könyv valláskritikának is tekinthető, amely a zsidó-keresztény Biblia ószövetségi részét elemzi ironikus, szarkasztikus stílusban, de igen mélyremenő részletességgel és alapossággal. Ez alapján a szerző elmélyülhetett az Ószövetség tanaiban.

Unatkozással kezdődik a mű, a mérhetetlenül hosszú örökkévalóságban Jehova, Zebaoth, Adonáj, Elohim – ezek a biblia Isten eltérő nevei – unatkozott a káosz közepette. Sok-sok milliárd évszázadon keresztül unatkozott, mígnem egy ötlete támadt: tenni kellene valami hasznosat. Tehát elkezdett semmittevés helyett teremteni. Nem egyszerre, pedig úgy is megtehette volna az író szerint, hanem aprólékosan, nehogy megártson a sok munka egyszerre. Amikor szépen haladt a teremtés menete, megállapítja: „Micsoda tökfilkó voltam, hogy nem teremtettem meg előbb mindezt.” Hasonló stílusban megy végig a történet, több helyen tudományos, logikai és néhol teológiai ellentmondások elemezgetéseivel megtűzdelve.

A modern teológia szemszögéből nézve azonban a könyv meglehetősen elavultnak tekinthető, már csak azért is, mivel a Biblia szó szerinti értelmezésével vitatkozik, amely – különösen az őstörténet esetében – csak kevesek szerint tartható.

A mű további fejezeteiben Taxil ismert és ismeretlen történeteket elemez, ezekben igyekszik rávilágítani a szövegben rejtező tényleges vagy tartalomból kiolvasható ellentmondásokra. Többször is megragadja az alkalmat, hogy istent bibliai viselkedése miatt következetlen, kicsinyes és cinikus alakként jellemezze. (Isten féltékenységi rohamot kap, amikor Izrael törzsei más istent kezdenek imádni.) Aprólékosan tér ki a mai erkölcs által elítélt bibliai történetek bemutatására. (Lót vérfertőző kapcsolata lányaival, Jefte istennek tett ígéretéhez híven meggyilkolja leányát.) Taxil rendre az Ószövetség által elítélt népek és emberek pártjára áll az isteni cinizmussal szemben. (Áldozatként mutatja be midán népét, aljas célokra felbérelhető rablóvezérnek az ifjú Dávidot)

A mű egésze során több alkalommal bírálja a mindenkori papságot is. A legfőbb kritika tárgya azonban az Ószövetség, amelyet megbízhatatlan, a történelmi tények ismeretében hiteltelen, faj- és nőgyűlölő, felvilágosulatlan, más ókori népek kultúrájából eltúlzott adatokkal összemásolt műként jellemez.

Vélemény, idézetek

Kapcsolat

>>> Jelentkezz be a kapcsolat adatok megjelenítéséhez <<<

Nem küldhetsz hozzászólást!