Thorwald Dethlefsen - A sors mint esély

Könyvek:  Főkönyvmoly
Thorwald Dethlefsen - A sors mint esély

Fülszöveg

Fülszöveg: A tudomány története az emberi tévedések története. Semmi okunk rá, hogy emiatt szégyenkezzünk, mindenki tudja, hogy legjobban saját hibáinkból tanulunk. Mindebben csak az a groteszk, hogy valamennyi új generáció egészen biztos benne: a tévedéseket mindig a múltban követték el, az ő koruk viszont az abszolút és végleges
igazságot találja fel. Ez az a pont, amelyen a tudományba vetett hit könnyedén felülmúlja bármilyen vallásos szekta hitének erejét.
Megdöbbentően hasonlít a vallásos fanatizmushoz az a magatartás is, amelyet a tudományos élet azokkal szemben tanúsít, akik valamilyen új szemlélet birtokában kétségbe vonják az adott kor „általános érvényű” igazságait. Egyik legfőbb gyengeségünk, hogy gondolatilag rögződünk, s utolsó leheletünkig minden erőnkkel védjük álláspontunkat. Csakhogy a tudomány esetében különösen izgalmas az a diszkrepancia, amely a valóság és a gyanúsan zajosan hangoztatott objektivitás között megfigyelhető.
A tudományos munka a látható világ kutatásával kezdődött. A látható világ számunkra anyagként jelentkezik – ennek megfelelően a tudomány is az anyag feltételeihez igazította munkamódszereit. Ez minden bizonnyal így helyes –
mindazonáltal csak addig, ameddig a kutatás ténylegesen és kizárólag az anyagra vonatkozik. Az így születő eredmények legjobb esetben is csak az anyagra lehetnek érvényesek. Itt ütközünk abba a két alapvető hibába, amelyek feljogosítanak bennünket arra, hogy a tudomány kizárólagossági igényével szemben kifejezésre
juttassuk kételyeinket:
1. A tudomány munkamódszereit tudatosan az anyag kutatásának követelményeihez igazították – ezt a módszert azonban manapság öntudatlanul alkalmazzák, s kiterjesztik azokra a területekre is, amelyek nincsenek feltétlenül
kapcsolatban az anyaggal.
2. Az l. pontból arra következtetnek, hogy csak az anyaggal lehet foglalkozni, hogy csak ez mérhető, tehát az anyagon kívül nincsen semmi.
Ezt az ördögi kört csak úgy szakíthatjuk meg, ha felismerjük saját módszereink korlátait, vagy pedig adekvát, ám a tudományos gondolkodás számára szokatlan módszerekkel közeledünk a nem anyagi természetű jelenségekhez. Alighanem megérett az idő arra, hogy ezt a lépést megtegyük. Egyre nő azoknak a száma, akik a valóságot illetően már nem akarják átengedni a terepet a kizárólagosságra igényt tartó tudománynak. Ennek jogosultságát – többek között – az alábbi kérdésekben fogalmazhatjuk meg:
• Vajon a tudomány – a technika területén kétségbevonhatatlanul elért sikereivel együtt – boldogabbá tette-e az emberiséget?
• Képes-e a tudomány segítséget nyújtani az emberi problémák megoldásában?
• Meg tudja-e válaszolni azokat a legbensőbb emberi kérdéseket, amelyek az emberi létezésre vonatkoznak?
• Vajon az emberi tudat fejlődése lépést tartott-e a külső technikai fejlődéssel?

A válasz a fenti kérdésekre egyértelmű és megrázó – sikernek nyoma sincs. Minél több olyan segédeszközt talál fel az ember, amellyel időt takaríthat meg, annál kevesebb ideje van. Az úgynevezett modern orvostudománynak egyetlen százalékkal sem sikerül csökkentenie a betegséget a világban. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni azoktól a statisztikáktól, amelyek a fertőzéses megbetegedések vagy a csecsemőhalálozás csökkenését bizonyítják, mert ugyanakkor nem szólnak arról, mely betegségek váltak gyakoribbá, vagy melyek azok, amelyek éppen a vizsgált
időszakban keletkeztek.
Az orvosi statisztikáknak is csak akkor lenne értelme, ha a „betegséget” mint olyat mérnék, s nem egymástól elkülönítve vizsgálnák annak különféle megjelenési formáit. Napjainkban például jelentősen növekszik a pszichés megbetegedések száma, úgy látszik, ezeket még nem sikerült olyan eredményesen elnyomni, mint egyes szomatikus tüneteket.
Mindazzal, amit eddig elmondtunk, nem annyira a tudomány bírálata volt a célunk, inkább csak azt akartuk bemutatni, hogy a továbbiakban szükségképpen és joggal folyamodunk egy, a tudományos gondolkodással polárisan ellentétes módszerhez, ez a módszer pedig az ezotéria fogalomköréhez tartozik. Eredetileg az ezotéria és a titkos tanok, a bölcsesség tana, az okkultizmus stb. – azonos fogalmak. Ezek a fogalmak azonban jó ideje téves elképzeléseket váltanak ki. Ennek a könyvnek az a feladata, hogy lépésről lépésre bevezessen az ezoterikus gondolkodás rendszerébe.

Vélemény, idézetek

Kapcsolat

>>> Jelentkezz be a kapcsolat adatok megjelenítéséhez <<<

Nem küldhetsz hozzászólást!