Nemere István - Atlantisz ma is él

Könyvek:  Főkönyvmoly
Nemere István - Atlantisz ma is él

Fülszöveg

Fülszöveg: Atlantisz: legenda vagy valóság?

Az egykori virágzó civilizáció létezésére elsõsorban az eposzok szövegébõl lehet következtetni. Aztán olyan régészeti leletekbõl, amelyeket még azok a kutatók sem mernek tényként elfogadni, akik pedig a saját szemükkel látták õket. Inkább hisznek a tanulmányaiknak, mint a saját szemüknek: hogy százezer, egymillió évvel ezelõtti rétegekbõl kerülhetnek elõ tárgyak, modern emberi koponyák és egyéb leletek.
Adva van egy embercsoport, amelynek eredete, a mai korból nézve rejtélyes és megmagyarázhatatlan – írja Nemere István az Atlantisz ma is él címû könyvében, és lépésrõl lépésre végigveszi azokat a tárgyi, írott és íratlan emlékeket, amelyek Atlantiszra utalnak. A szerzõ szerint már a késõbbi õsemberek, a mi õseink hirtelen felbukkanása és hirtelen szerzett tudása is különös, de az atlantisziak eredete teljesen homályba vész. De a tények elõtt meghajolva elfogadja azt a – mai tudományban még picinyke gyökeret sem eresztõ, eddig el nem fogadott – elméletet, amely szerint bolygónkon az emberiség nem csak egy alkalommal alakult ki.
– A dolog az akadémikusok oldaláról nézve egyszerû, mert nem veszik figyelembe az elméleteikkel ellentétes bizonyítékokat - érvel az író. - Az akadémikusok még mindig Darwinhoz ragaszkodnak, és makacsul állítják, hogy a fajok egymásból alakultak ki. Ez a darwini elmélet egyik alapköve – miközben soha sehol egyetlen bizonyítékot sem találtak a fenti állításra. És nem ismerik el, nem látják be, hogy ami egyszer megtörténhetett az általuk hitt darwini elvek alapján, az megtörténhetett talán kétszer vagy többször is. A sorrend pedig – erre mutatnak a bizonyítékok – az, hogy elõbb voltak az „atlantisziak”, s azután jöttünk mi.
– Tanulmányaink szerint egymillió év kellett ahhoz, hogy a kezdetleges „õsemberek”, akik inkább majmok, mint emberek voltak, primitív eszközöket készítsenek maguknak.
– Aztán újabb millió év kellett ahhoz, hogy pattintgatással éles fegyvert és más eszközöket gyártsanak. És újabb százezer év kellett ahhoz, hogy az ember a következõ lépést megtegye a civilizálódás útján.
– Arról nem esik szó, hogy ha ez ilyen ütemben zajlott, akkor az utolsó pár tízezer évben hogyan juthatott el olyan sebesen a kõbaltától az ûrtechnikáig?
– Nyilván úgy, hogy a darwini elmélet téves. A sok százezer, vagy épp millió éves kõzetrétegben vagy az alatt talált leleteket nézve tagadhatatlan, hogy voltak, éltek és tevékenykedtek emberek már akkor is, amikor a mi õseink még a fákon ugráltak és még beszélni sem tudtak. Tehát el kell ismernünk a kétszeres vagy többszörös civilizációk elméletét, azt, hogy a Földön egyszer elõttünk jóval – már léteznie kellett egy olyan modern emberiségnek, amelynek az egyedei nagy tudással rendelkeztek, és külsejükben is erõsen emlékeztettek ránk. S még az sem zárható ki, hogy mi is nekik köszönhetjük létezésünket. Hogy jelentõs szerepet játszottak a cro-magnoni (vagyis a modern ember, a Homo sapiens) kialakulásában.
– Még a darwini elmélet sem ad magyarázatot arra, hogyan „ugrott ki” hirtelen a neandervölgyi õsemberekbõl egy sokkal fejlettebb csoport.
– Talán úgy, hogy az atlantisziak beavatkoztak az utánuk következõ, „második emberiség” fejlõdésébe. Ugyanis számos gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy a Föld egykori urai, az atlantisziak egy kozmikus háborúba keveredtek.
– Ez elég hihetetlenül hangzik…
– Pedig nem az. Hiszen a világûrben nemcsak a tér végtelen, hanem az idõ is. És a határtalan térben idõtlen idõk óta létezhetnek más civilizációk, más kultúrák, az élet elképzelhetetlen mennyiségben és elképesztõ sokféleségben fejlõdött ki és fejlõdik ma is. Ha ezt elfogadjuk, akkor már nem nehéz elfogadni azt is, hogy az elõdeink, az elõttünk járó civilizáció éppenséggel háborúba is keveredhetett az Idegenekkel... A suméroktól jó pár ezer évvel ez elõttrõl fennmaradt szövegekben, írásos emlékekben és fõképp ábrázolásokban a Naprendszert mindig is egy Napból és tizenkét bolygóból álló egységnek tekintették. Persze, õk a Holdat is bolygónak hitték. A mai tudomány az eddig felfedezett kilenc bolygót tartja számon (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz és Plútó, a Naptól való távolságuk sorrendjében). Vajon melyik lehet a hiányzó égitest?
– A sumérok honnan tudhattak egyáltalán ennyi bolygóról, amikor a fent felsoroltak felét szabad szemmel sohasem láthatták?
– Nyilvánvaló, hogy ez a tudás is az „istenektõl” származott (hisz maguk a sumérok írták így, ezek az „istenek” persze az égbõl érkeztek repülõ szerkezeteken), vagyis alighanem az atlantisziak voltak itt is a tudás, az információk forrásai, az égbõl érkezõ „istenek”).
– Ha pedig így van, mi értelme lett volna annak, hogy az atlantisziak becsapják a sumérokat? Ha õk tíz bolygóról regéltek lelkes földi híveiknek, akkor valóban tíz bolygónak kellett keringenie a Nap körül. Nem sok kétség van afelõl, hogy ez a bolygó volt a Phaeton, amelyrõl ma már oly keveset szólnak. Persze, mit is lehetne mondani egy olyan bolygóról, amely már nincs? De sok tudós esküszik rá, hogy volt. A Föld és a Mars között - a Föld pályavonalán kívül legalább 50-100 ezer darabban kering mindaz, ami megmaradt belõle. Ez a kisbolygó- és törmelékhalmaz - amely szép számmal tartalmaz meteorokat is - továbbra is ott kering, követi azt a pályát, amit egykor a Phaeton futott be.
Ha felidézzük a görög mitológiát: Phaeton a napisten, Héliosz fia volt. Sokszor kérte apját, hogy legalább egyszer engedje át neki a Nap tüzes szekerét. Ígérte, õ is képes azt elvezetni hajnaltól késõ estig, vagyis végigvinni a Napot keletrõl nyugatra. Apja végül engedett a kérésnek, de ez lett Phaeton végzete is. Ugyanis kiderült, mégsem képes jól vezetni a kocsit, túl közel került a Földhöz. A tüzes szekér szikrái hatalmas tûzvészeket okoztak a Földön. Zeusz fõisten, a Föld és lakói védelmében villámával agyonsújtotta Phaetont... Eddig a monda. S talán nem véletlen, hogy azt a bizonyos, ma már nem létezõ bolygót a szakemberek így, utólag éppen Phaetonnak nevezték. Valami köze kellett legyen a tényeknek a mitológiához...
A Zeusz, a fõisten szétrobbantotta a bolygót!... A „tüzes szikrák” nem mások, mint detonáció után a Földig eljutó meteorok, kisbolygók... A robbantásra talán azért volt szükség, nehogy az Idegenek számára támaszpontként szolgáljon, de lehet, hogy azért, mert már elfoglalták és megszállták, s onnan készültek a Föld elleni támadásra. De az is lehet, hogy az Idegenek robbantották fel, hogy ne legyen a földieknek egy ûrbeli támaszpontja.
Ez a háború minden bizonnyal vagy az atlantisziak gyõzelmével végzõdött, ha nem így lett volna, akkor az események láncolata egészen másképpen alakul. Az viszont nagyon is valószínûnek látszik, hogy az Idegenektõl mentes több százezer év alatt az atlantisziak valami módon beavatkoztak az õsember fejlõdésébe. Némi biológiai ösztökéléssel, talán genetikai beavatkozások vagy a két „faj” keveredése révén - lettünk azzá, amivé lettünk. Gondoljunk csak a bibliára! Ádám „oldalbordájából” alkotta meg isten Évát. Ez, a mai tudományos ismeretek alapján maga a génmanipuláció.
– De mi történt eközben az atlantiasziakkal?
– Fejlõdtek õk is, méghozzá szédületes tempóban... Atlantisznak többek között azért maradt olyan kevés nyoma, mert kis létszámmal „dolgozott” és létezett. És mert tudatosan nem terhelte a környezetet... Valószínû, hogy azon a bizonyos szigeten – amit Platón és azóta sok ezer kutató és szerzõ – emlegetett, lehetett Atlantisz valamiféle központja. És ott nyilván voltak utak, gyárak, bányák, energia-termelõ telepek, bár ott sem sok. Azért választottak szigetet, mert azon jobban kézben tarthatták a környezetet, az ipart, ha a kettõ ütközött is, sohasem érhetett le nagyobb méreteket... A szigetnek természetesen kellemes éghajlaton kellett feküdnie, valahol a mai Madeira – Azori-szigetek –Kanári szigetek háromszögében, vagy azokhoz közel.
– Az emberek többsége úgy képzeli el Atlantiszt, a fejlett civilizációt, hogy az a mi mai világunk többszöröse, hatványozottan.
– Pedig nagy civilizációt kevés egyed is létrehozhat elegendõ idõ alatt, különösen olyan ideális körülmények között, mint ami az õ rendelkezésükre állt. A Föld nem volt ellenfelük, viszont minden tudás és hatalom az övék volt. Mivel kevesen voltak, nem sok (és fõleg nem kiterjedt energetikai rendszerek összekapcsolását igénylõ) ipari háttérre volt szükségük. S ha valóban jobbára repülõ (gyanítom, helybõl felszálló) eszközökkel utaztak, hát utak és repülõterek építésére sem kellett idõt és energiát pazarolniuk. Így aztán igen sok idõ multán nem maradt nyomuk...

Vélemény, idézetek

Kapcsolat

>>> Jelentkezz be a kapcsolat adatok megjelenítéséhez <<<

Nem küldhetsz hozzászólást!