Carlos Castaneda - Don Juan tanításai

Könyvek:  Főkönyvmoly
Carlos Castaneda - Don Juan tanításai

Fülszöveg

Fülszöveg: A cimben szereplő don Juan ugyan nem azonos a hires nőhóditóval, tanitásai azonban Castaneda jóvoltából már csaknem három évtizede hóditanak szerte a világon. Csak a Penguin Kiadó több mint hússzor jelentette meg!
Carlos Castaneda néprajz szakos hallgatóként gyógyitó és különleges hatású növényekkel kapcsolatos indián hiedelmeket gyűjtött Amerika délnyugati vidékein, amikor 1960-ban találkozott don Juannal, a Mexikóból származott jaki indián varázslóval, akit a benszülöttek félelemmel vegyes tisztelettel öveztek. Öt évre tanitványául szegődött, s ez alatt az idő alatt don Juan misztikus tudása elvezette őt – hallucinációt okozó növénykeverékek elfogyasztását követően – a gyönyörnek és a félelemnek a nyugati civilizáció fogalmi rendszerével megközelithetetlen dimenzióihoz. Tudata határait kitágitó szerek (a peyote, a datura és különböző gombák) hatását követően Castaneda nemcsak szellemekkel és sámánokkal találkozott, hanem varjúvá változva átélte a halált is, és három izben találkozott Mescalitóval, a peyote istenével. Végezetül egy minden képzeletet felülmúló szörnyű éjszaka után don Juan tanitványa rájött arra, hogy már az életét fenyegetik azok az erők, melyeket képtelen igazán megérteni. Igy feladta a harcot, hogy a tudás megszerzésének jaki útján elérje célját, és tudással biró ember váljék belőle, bár „rátalált a szivvel megtett helyes útra”. Néhány hónapnyi eszmélés után jegyzetei alapján Castaneda megirta ezt a rendkivüli könyvet, melynek hóditó útja azóta is tart.

Vélemény, idézetek

 

 

Az íróról:

 

Carlos Castaneda (1925. december 25. – 1998. április 27.) latin-amerikai származású, amerikai antropológus, akit a mexikói varázslóhagyományról írt könyvei tettek világhírűvé. Castaneda az első könyvek antropológusi nézőpontját elhagyva később a tanulmányozott varázslóhagyomány képviselőjévé vált. Könyveiben egy több ezer éves, a harcosok útjának nevezett saját etikát és teljes világmagyarázatot tartalmazó, komplex és mind az európai, mind a keleti tradícióktól különböző világképet mutatott be. Mivel sosem mutatott be bizonyítékokat arról, hogy adatközlői valóban léteznek, második könyve megjelenésétől kezdve tudományos körökből számtalan kritika érte, amik fikcióként utasították el munkáit.
Fő koncepciók:
A varázslók célja az észlelés tudatos manipulálása. Az ehhez szükséges állapotot tradicionálisan eleinte úgynevezett erőnövények fogyasztásával érték el, majd a "régi idők varázslói" fokozatosan megtanultak saját erejükből, szándékuk segítségével belépni ezekbe az állapotokba. Ilyenkor a varázslók az emberi testet hosszúkás fénylő tojásnak "látják", melynek egy meghatározott szerve, a jobb lapocka tájékán elhelyezkedő gyűjtőpont. Ennek helyzete határozza meg az észlelést. Az emberek gyűjtőpontja a szocializáció során rögzül ugyanazon a helyen; a kisbabáké kezdetben szabadon mozog. A mindennapi életben lekötött energia felszabadításával, a szándék segítségével tudatosan el lehet mozdítani a gyűjtőpontot. A gyűjtőpont álmaink során sokkal lazább, mint ébrenléti állapotban, ezért a gyűjtőpont mozgatására szolgáló technikát álmodásnak, a gyűjtőpont adott helyen való rögzítésének művészetét cserkészésnek (néhány könyvben cserkelésnek) nevezik.
A varázslók, a gyűjtőpont eltolásával más világokba lépnek, melyek közelebb, vagy távolabb helyezkednek el a mi világunktól – a gyűjtőpont helyzetétől függően. Ezekben a világokban a szerves lények mellett szervetlen lények is léteznek, melyeknek nincs meg a helyváltoztatásra való képességük. Ezeknek több különböző fajtája van, melyek közül néhánnyal a varázslók megpróbálnak együttműködni. A fénytojáson kívülre tolt gyűjtőponti helyzet, az ember által fel nem fogható, ismeretlen világokba enged betekintést.
A varázslókat útjuk során egy személytelen erő vezeti, melyet szellemnek hívnak. A varázslók egyik fő cselekedete, hogy szembe néznek a végtelennel, amely hideg közönnyel visszabámul rájuk. Úgy tartják, az életért egy személytelen erő felelős, melyet sasnak neveztek el. Látásuk segítségével felismerték, hogy a halál pillanatában az ember teljesen tudatába kerül élete minden cselekedetének, minek hatására a fénytojásban található teljes tudomás – az élet összes tapasztalata – felizzik, majd a sas felfalja azt. A varázslók nem kívánják tapasztalataikkal táplálni a sast, ezért tanulmányaik során az egyik legfontosabb, hogy elvégezzék az összegzésüket és így eltöröljék személyes történelmüket. Ezt életük összes eseményének felsorolásával és újraélésével teszik meg. Az összegzés egy másolatot hoz létre az élet tapasztalataiból, amelyet a sasnak ajánlanak – így elsurranhatnak mellette, és a halál nincs többé hatással rájuk.
A varázslók látásukkal érzékelik, hogy az emberi fajt évezredekkel ezelőtt foglyul ejtette a flyer-eknek, los voladores-eknek, vagy szökdelőknek nevezett szervetlen lények fajtája, ami az emberi tudatomás izzásából táplálkozik. Ők fosztották meg az emberi lényeket mágikus képességeiktől, egy idegen elmét ültetve beléjük. A varázslók szerint az embereknek két elméje van, egy saját, ami általában csendes, és egy idegen beültetés, ami az egóért, a hitekért és az értelmetlen konfliktusokért felelős – ezen keresztül tartják a ragadozók a helyén az emberi fajt, a tudomást folyamatosan álproblémákkal tartva izzásban.
 

Kapcsolat

>>> Jelentkezz be a kapcsolat adatok megjelenítéséhez <<<

Nem küldhetsz hozzászólást!