Robert Charles Wilson - Misztérium

Könyvek:  Főkönyvmoly
Robert Charles Wilson - Misztérium

Fülszöveg

Fülszöveg: Törökországi ásatások során különleges leletre bukkan egy amerikai régészcsapat: leginkább kődarabra hasonlít, de radioaktív sugárzást bocsát ki, és a fizikai paraméterei meghatározhatatlanok. Az USA kormánya azonnal benyújtja igényét a leletre, s egy michigani kisváros, Two Rivers közelében épült kutatólaborban kezdik el tanulmányozni. Az első tesztek lefuttatása során azonban végzetes hiba csúszik a számításokba, és egy hatalmas robbanás egyszerűen kiszakítja a várost a földi téridőből, egy párhuzamos univerzumba röpítve azt át mindenestül. Az új környezet hiába hasonlít megtévesztően egykori otthonukhoz, az idegen világba vetődött emberek a kapcsolatfelvételi kísérletek keserű kudarcai nyomán kénytelenek szembesülni azzal, hogy kis közösségük sem technikai színvonalát, sem társadalmi berendezkedését tekintve nem kompatibilis ennek a Földnek az elvárásaival.

Vélemény, idézetek

 
Ez az eszmefuttatás (is) nagyon tetszett a könyvből:

 

- Gondoltál már azokra a kérdésekre, amiket sohasem tudunk feltenni? - kérdezte Alan.

- Úgy érted, amiket nem tudunk megválaszolni?

- Nem. Úgy értem, amiket nem tudunk megkérdezni.

- Ezt most... nem egészen értem.

- Te meg én pompásan elbeszélgetünk - mosolyodott el Alan -, és igazán remek kérdéseket teszünk föl egymásnak az univerzumról meg arról, hogy miként is jött létre a téridő. A lét nagy kérdései ezek. És ha már egyszer feltettünk egy kérdést, hát előbb-utóbb valamiféle választ is találunk rá. Úgyhogy akárjoggal hihetnénk is, hogy a tudásunk határtalan. De könnyen meglehet, hogy a kutyád ugyanezt hiszi. Talán nem tudja, mi van három sarokkal odébb, de ha egy ismeretlen helyre kerülne, azonnal a rendelkezésére álló eszközök és tapasztalat segítségével próbálná felderíteni és kiismerni. És hamarosan ki is ismerné - amennyire egy kutya megértheti és kiismerheti a dolgok működését. Amúgy kutyamódra, szagok, színek és formák segítségével például. És joggal hiheti, hogy minden kérdésére választ kapott. Hogy mindent tud. Kivéve a saját korlátait, amik behatárolják, mit érthet meg, és mit nem. Úgyhogy azt hiszem, jogos a kérdés: Mennyiben különbözünk mi a kutyádtól? Végtére is mi is csak emlősök vagyunk. A homloklebenyünk talán nagyobb, de alig néhány grammal. Persze sokkal, de sokkal több kérdést tudunk föltenni, mint a kutyád, és meg is tudjuk válaszolni őket, de... ha a mi felfogóképességünknek is megvannak a maga korlátai, azok a mi számunkra is éppoly láthatatlanok, mint Albertnek a sajátjai. Szóval... van-e olyan az univerzumban, amit nem tudhatunk? Van-e olyan kérdés, amit nem tudunk feltenni? És ha igen, alkothatunk-e egyáltalán fogalmat róla, vagy már ez is kívül esik az értelmi képességeink határán?


Kapcsolat

>>> Jelentkezz be a kapcsolat adatok megjelenítéséhez <<<

Nem küldhetsz hozzászólást!